Mondtál-e már köszönetet az edződnek? Dr. Kovács Antal Hangyási Lászlóról

Az 1992-es, barcelonai olimpia talán legnagyobb magyar meglepetésének szerzője az akkor 20 éves Kovács Antal volt. A ma már világszerte„Atom Anti” néven is jól ismert judós a 95 kilósok mezőnyében aratott nem kalkulált, de annál nagyobb örömöt okozó győzelmet. A magyar judo mindmáig egyetlen olimpiai bajnoka elég korán bekerült a küzdősportok világába.

Hangyási László (fotó: jochapress)

– Mozgékony, de még véletlenül sem erős kisfiúnak indultam – emlékezett a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatója.- Persze hogy nagy élménynek számítottak az édesapámmal volt, rendszeres birkózások. Később bátyám egy alkalommal magával vitt a judósok edzésére, ami akkor nekem, másodikos kis gyerkőcnek ugyancsak megtetszett. Érdekességként megemlíteném, hogy az első edzéseimen így az a Tuncsik Józsi bácsi vezényelt, aki 1976-ban, Montrealban megszerezte sportágunk első ötkarikás érmét, egy bronzot.

– Később még több szakember is foglalkozott Önnel, amíg végleg megállapodott Hangyási László mellett.

– Általános iskolai éveim során Fodor József és Tóth Béla is sokat tett értem. Fodor Józsi mellett kaptam az első, komolyabb leckéket a földharc tudományából.Rengeteget voltam „odalenn” és ezeknek a leckéknek a hasznát ugyancsak kamatoztattam a későbbi versenyeimen. A magyar judo első ifjúsági Európa-bajnoka, Tóth Béla ,tovább erősítette és finomította a földharcbeli tudásomat – nem véletlenül lett a földharc az egyik fő erősségem a későbbiekben.

– 1986 pályafutásának kiemelt évszáma.

– Ekkor jött Paksra Hangyási László, akihez három évig többedmagammal tartoztam. Az újabb, jelentős évszám: 1989. Utazó válogatott lettem, ettől kezdve Laci bácsi kiemelten foglalkozott velem. Aztán édesapám elvesztése után egy kicsit az apám is lett.

– Mit emelne ki fontos tanulságként a vele együtt átdolgozott évekből.

– Mindig az egész embert nézte. Laci bácsi egyik legfőbb erénye az volt, hogy a többi kollégájával szemben mindig lépéselőnyre törekedett és azt ki is tudta harcolni magának. Folyamatosan figyelőállásban volt, mindent ellesett a külföldiektől, amire volt „érkezése.” A megmentett újdonságokat, finomításokat pedig behozta az edzéseinkbe, amelyek egyébként nagyon kemények voltak. Az pedig az én szerencsés, talán egyéni adottságom, hogy mindenre nyitott voltam, soha nem vesztettem el a tanulni vágyásomat, amely – reményeim szerint -, mind a mai napig jellemző rám. Megtanított küzdeni, megtanított arra, hogy keressem meg a képességeim legvégét, hogy akarjam tudni, mennyit tudok. Ez annyira sikerült, hogy még a mai napig csak akkor érzem jól magam, ha hetente néhányszor alaposan „kikormolom” magam. Még mindig keresem a végét, ezt most például húzódzkodásban 60 körül van…

– A minőségre is igényes, kőkemény edzések meghozták gyümölcsüket.

– Az elvégzett rengeteg munka önbizalmat adott, mert az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ennél többet egészen biztosan mások sem edzenek. Több szövetségi kapitánytól – Kovács Gábor, Moravetz Ferenc, Nagy Ernő – is sokat tanulhattam, de sikereimben egyértelműen Hangyási Lászlónak volt a legnagyobb szerepe.

– Az eredményességre törekvő edzőknek mi a legfontosabb tanácsai?

– A munkában higgyen! De legalább ilyen fontos a munka és pihenés arányának helyes megválasztása.

– Az ember soha ne gondolja azt, hogy már mindent tud, ugyanis mindig akadnak új ismeretek, megtanulnivalók, amelyek elsajátítására minden nap törekedniük kell.

– Ne féljenek dicsérni. A hosszú távú motiváció fenntartása kulcstényező a sikerek elérésében, s ebben egy fontos tényező a pozitív megerősítés.

(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)

Forrás: http://.sportbanyaszat.reblog.hu – RSS

Tags:  

Leave a reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .