Mondtál-e már köszönetet az edződnek? Fábián László dr. Török Ferencről

Kár lenne vitatni: az öttusa az egyik legnehezebb olimpiai sportág. Aki ebben képes nagyot alkotni, az igényt tarthat az „összkomfortos sportember” jelzőre. Márpedig Fábián László olimpiai- és világbajnok is egy személyben, tehát ő a sportolók hierarchiájában magasan jegyzett valaki. Sportágában eleve több edzővel kellett készülnie, megint mások pedig a kezdeti lépéseit egyengették. Előbb az utóbbiakról kérdeztem a bajnokot.

Fábián László

– Az általános iskolában szinte valamennyi sportágban a jók közé tartoztam. Lehetett az atlétika vagy kosárlabda, szertorna vagy labdarúgás, egyre ment. Mindenben iskolai válogatottságig vittem. Érdekes módon a későbbi években a nagyon fontos sportágak közé előlépett úszásban nem voltam ennyire jó. Pedig hatéves korom óta jártam úszóedzésekre – a szerényebb eredmények ellenére is csodálatos gyerekkorom volt az uszodában.

– Ki volt az első edző, akinek a nevét illik megemlíteni?

– Természetesen Tóth Lajos bácsi, aki az úszás mellett a fegyelmet is megismertette velünk. Később Tumpek Gyuri bácsi és Hevesi Pista bácsi adta a mintát számunkra. Arra is szívesen emlékezem, hogy Széchy Tamás kezei alatt három évig edzőpartnere lehettem Hargitay Andrásnak,  Verrasztó Zoltánnak, Wladár Sándornak és Sós Csabának.

– Mi volt a konkrét előzménye annak, hogy bekerült az öttusa válogatott keretbe?

– Talán az, hogy mindössze egyéves öttusa “tanulmányokkal” és nem egészen négy versennyel a hátam mögött az Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV) 4. lettem. – A nekem bizalmat szavazó dr. Török Ferenc kapott is ezért hideget-meleget a szakmától.

– A szakági edzők mennyiben jelentettek segítséget az eredményesség felé vezető útján?

– Azt kell mondanom, hogy nélkülük nem vittem volna semmire!

Az első edzőim, mind-mind fantasztikus emberek voltak. Tudták, hogy 17 évesen nem sok időm van behozni a többiekkel szemben meglévő lemaradást. Ákos Ajtony, Ungár Nándi, Papp Tibor, Száll Antal, (Tóni bácsi), Medvegy Iván és Bodnár János valamennyien részesek abban, hogy megszerettem az öttusát.

– Miként emlékezik a Török Ferenccel volt első találkozásra?

Dr. Török Ferenc (fotó: jochapress)

– Egy “szokásos” őszi, fizikai felmérésen, az Újpesti Dózsa Szilágyi úti atlétikai pályáján éreztem, hogy rajtam a szeme. Szinte minden mozdulatomat figyelte.

– Török Ferenc mely tulajdonságai imponáltak Önnek?

– Megszállottként bízott az elvégzett munka minőségében és megfelelő összetételében. Segítségül hívta a sporttudomány adta, legális lehetőségeket. Vasfegyelmet követelt meg mindenben. A pihenés, a táplálkozás (sokaknak nem kevés kalória pénze bánta a túlsúlyt), a tanulás mind-mind előtérben volt nála az edzések elvégzése mellett.

– Voltak-e olyan elvei, vagy gyakorlati dolgai, amelyeket nehezen emésztett meg?

– Talán a büntetések nagysága volt olykor túlzás, de aki bizonyított, az újra lehetőséget kaphatott.

– Volt-e olyan plusz kettejük kapcsolatában, ami esetleg hiányzott a korábbi edzőinél?

– Az ő elismerésük mellett mondanám, hogy Török Ferencnél senki nem szerette volna jobban elérni a sikert!

– Visszavonulása idején voltak edzői ambíciói?

– Voltak és még ma is vannak. Ha akkoriban hasonló lehetőségeik lettek volna az edzőknek, úgy már könnyen edzőként nyilatkozhatnék tanítványaimról.

(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)

Forrás: http://.sportbanyaszat.reblog.hu – RSS

Tags:  

Leave a reply

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .