ézilabda

Nem egyszerű hullámvasutazást mutatott be a magyar női kézilabda válogatott eddig Tokióban. A csapat erkölcsi tartását igazolja: három, egymást követő vereség után is volt annyi pozitív töltet a lányokban, hogy a spanyolok és a svédek legyőzésével ebből a gödörből is ki tudtak keveredni. Az eddig látottakról és a várható fejleményekről kérdezte a jochapress a férfi válogatott korábbi, két periódusban is volt kapitányát, Kovács Lászlót.

– A torna kezdete előtt Ön mire taksálta a magyar női kézilabda válogatottat?

– Felemás érzéseim voltak – kezdte mondandóját az európai mesteredző. – Vannak nemzetközi szinten is stabil teljesítményre képes játékosaink (Bíró Blanka, Tomori Zsuzsanna, Zácsik Szandra) és vannak fiatal tehetségeink is. Kíváncsian vártam, mi jön ki ebből az állományból?

– Az első felvonások bizony nem sok jóval biztattak, bár a franciák ellen nem volt egyértelmű a vereségünk.

– Alapvető kérdés az, hogy egy csapat hogyan áll átlövők dolgában. Márpedig a franciáknak, a braziloknak és az oroszoknak is vannak jó lövőik, akiknek a lövéseinek a hárítása okozta a legtöbb gondot. Amint ezen a téren javult a helyzet – ez a spanyolok ellen következett be -, azonnal jobban ment a csapatnak. A spanyoloknak ugyanis nincsenek komoly bombázóik, Pena lövéseit pedig Bíró Blanka már kottából hárította. Hasonló volt a helyzet a svédek ellen is, akikről egyébként az a véleményem, hogy valószínűleg nem nyernek több mérkőzést ezen a tornán.

– A csapat végül már teljesítette a minimális célt, hiszen bejutott a legjobb nyolc közé. Az eddigiek alapján kiket emelne ki?

– Feltétlenül elsőként említem Bíró Blankát, aki nagyon sokat tett hozzá a továbbjutáshoz. A másik pedig a sokszor már leírt Tomori Zsuzsanna, aki védekezésben és támadásban is igen hasznosan játszott. Szerintem neki sokkal több időt kellene a pályán töltenie. A harmadik játékos a fiatal Vámos Petra, aki igazi profiként mozgott, semmiféle megilletődöttség nem érződött a teljesítményén.

– Következik Norvégia.

– Nekik valóban nagyon erős csapatuk van. Jellemző, hogy a mindössze 22 éves, de már egyértelműen extraklasszis erényeket csillogtató Henny Reistadot egy teljes meccsen pihentetni tudta a norvég kapitány. Ennél többet kár lenne mondani az északiak erejéről, a rendelkezésükre álló játékosokról. Így ellenük tényleg nyugodtan, felszabadultan játszhatnak a mieink, mert csak ők okozhatnak meglepetést.

(jochapress / Jocha Károly)

Bár évtizedek óta Belgiumban él Ignácz Ilonka, az 1965-ös magyar világbajnok női kézilabda-válogatott tagja, de az országhatárok átjárhatósága és a kisebb távolságok miatt is nagyon sok időt töltött Hollandiában. Ott érte el edzői sikerei legjavát, s mindmáig szinte  mindent tud a holland női kézilabdázásról. A jochapress ezért kereste meg és kérte véleményét – az apropót a hollandok vasárnap esti, világbajnoki győzelme kínálta.

– Immár sok éve a világ élvonalában szerepel a holland női kézilabda-válogatott. Ön szerint mi a sikereik titka?

– Azzal kezdeném, hogy egész Hollandia örömmámorban úszik. Az országos sajtó, a rádió, a televízió zeng a szuperlatívuszoktól. A miniszterelnök, Mark Rutte, a királyi család és Willem-Alexander király szívből gratulált. Országos ünneplés fogadja majd a világbajnokokat. Biztosra veszem, hogy királyi kitüntetésben is részük lesz.

– 2005 táján történt, hogy összefogott a Holland Olimpiai Bizottság és a Holland Kézilabda Szövetség a kézilabda aktív fejlesztésére – folytatta. – Négy szóval foglalták össze a követelményeket: a játék legyen gyors, dinamikus, meglepő és effektív. Eldöntötték például, hogy serdülők mérkőzésein tilos hatosfalat védekezni. Ezzel kialakult az egy-egy elleni játék, a labda nélküli mozgások, a befutások fontossága. Következmény: létrejött a gyors, lerohanásokra alapuló holland játékstílus.

– Melyek a legfontosabb tényezők a holland csapatjátékában?

– A  lerohanásos játék, az egy-egy elleni eredményesség, az állandó betörések és a szélsők gólerőssége. Egy-egy kemény védekezés után nem várnak a játékvezetői sípra, hanem fektéből is továbbítják a labdát. Persze a sikerhez kellett egy olyan kapusteljesítmény is, mint amit Tess Wester nyújtott, aki a vb legjobb kapusa lett.

– Milyen a kiválasztási rendszerük, miben járnak legelöl a világ kézilabdasportjában?

– 2006-ban létrehozták a “Kézilabda Akadémiát”, ahonnan sok, tehetséges játékos került ki. Léteznek a megyei válogatottak, kötelezően a meghatározott irányelvek szerint edzenek. A bajnoki rendszerük hasonló a magyarhoz, az NB I-ben 10 csapat van.

– Milyen szerepük van a külföldieknek a holland bajnokságban?

– Hollandiában a női bajnokságban egyáltalán nem játszanak külföldiek és külföldi edzők sincsenek. A holland játékosok amatőrök, este munka vagy tanulás után edzenek. A rendkívül eredményes utánpótlás-nevelés legjobbjai felnőttként elmennek külföldre játszatni. Ezért a holland bajnokság színvonala elég szerény. A vb-re kiutazott a tizennyolc játékos közül egy sem játszik Hollandiában. Németországban nyolcan, Dániában öten, Norvégiában ketten profiskodnak, míg Oroszországban, Franciaországban és Magyarországon egy-egy holland válogatott játékos szerepel.

– Milyen az edzőtovábbképzés rendszere?

– Az edzők képzése a szövetséghez tartozik. A szakmai programokon túl a viselkedési szabályokat is pontosítják. Valamennyi edzőnek le kell tennie a játékvezetői vizsgát! Mindez digitális úton történik.

– Elképzelhető-e Hollandiában, hogy minden elszámoltatás igénye nélkül aláírnak egy válogatott mellé szerződő kapitánynak négyéves szerződést, mint ami nálunk simán megesett a dán Kim Rasmussen esetében?

– Ez kizárt dolog! Hollandiában nagyon megnézik, mire, kire és mennyi ideig költenek. Egy ilyen eredménytelen edzőnek már régen felmondtak volna.

– A magyarokról mi a véleménye?  

– Már 2016-ban, Malmőben, az Eb-n nyilvánvaló volt, hogy elképzelés nélküli, lassú, “mártogatós” a játék, gyors indítások, lerohanások nélkül. Már akkor kellett volna váltani, de semmi nem történt az eltelt három esztendő alatt. A mai, digitális világban bármelyik csapatot, tornát lehet követni, elemezni. Régen rá kellett volna jönni, hogy nincs Kovács Péter, de még Horváth Klári-szintű átlövőnk sem, viszont gyorsak vagyunk. Az, hogy három év nem volt elég legalább egy emberelőnyös figurát megtanítani, ez szinte hihetetlen! Olvasom, hogy Rasmussen durva kijelentései után ügyvéd útján próbál kibújni a felelősség alól.  Bárhogy is dönt majd az IHF, remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy a történtek után – amíg ő lesz az edző a magyar válogatott mellett – egyetlen nemzetközi játékvezető is mellénk fog állni. A románok javára, az utolsó pillanatban megítélt hétméteres már előre vetíti, hogy ezek után mi vár ránk.

(jochapress / Jocha károly)